Történelem testközelből
2017 | | aktív állampolgárság, interkulturális tapasztalat, önkéntesség | Pest | Történelem testközelből
Európa a polgárokért
Pályázó: Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium és Szakközépiskola
A projekt címe: Building Democratic Europe Together
Pályázati kategória: európai emlékezet
Pályázás éve: 2016
A Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium diákjai azt tanulmányozzák az Európa a polgárokért program keretében, hogy a civil társadalom hogyan járult hozzá a diktatúra bukásához és a demokráciába való átmenethez. Öt európai országban vizsgálják a kérdést az „Építsük együtt a demokratikus Európát!” projektben: Magyarországon, Németországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Görögországban. A témában szervezett rendezvények mellett a fiatalok által készített videóinterjúk, kérdőívek és kiállítások mutatják be az adott korszakot. A projekt koordinátorát, Varga Adrienne-t az eddigi tapasztalatokról kérdeztük.
Miért tartották fontosnak, hogy pályázzanak az európai emlékezet pályázattípusban?
Iskolánkban sok nemzetközi projekt működik, az a célunk, hogy diákjaink interkulturális tapasztalatokat szerezzenek, találkozzanak más európai fiatalokkal, és tanuljanak más kultúrákról, más országok történelméről. Ebben a projektben a partnerek más-más témát dolgoznak fel országuk diktatórikus berendezkedésének utolsó évtizedéből. Mi vagyunk a pályázat fő kedvezményezettje, nálunk a téma a harc a sajtószabadságért az 1970–80-as években és a szamizdat megjelenése.
Milyen témákat választottak a külföldi partnerek?
A lengyeleknél a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom van a fókuszban, német és szlovák partnerünk az egyház által támogatott civil megmozdulásokat vizsgálja az NDKban, illetve Csehszlovákiában. Görögországban 1967-től 1974-ig volt katonai diktatúra, az ottani partner az 1973. őszi egyetemi sztrájkot és demonstrációkat tanulmányozza, amelyek a junta bukásához vezettek. Külföldi partnereink nem iskolák, hanem civil szervezetek, ám ők is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy fiatalokat vonjanak be a programba. Szlovákia kivételével mindegyik országban van egy nyilvános rendezvény, amelybe nemcsak a projektpartnereket, hanem a helyi lakosokat is igyekszünk bevonni.
Milyen közös munka előzte meg ezeket az rendezvényeket?
Mindegyik országban készült egy kérdőíves felmérés arról, hogy a diktatúra időszakában hogyan éltek az emberek, utólag hogyan ítélik meg az adott időszakot, illetve mit tudnak a partnerek témáiról. Elkészült a kérdőíveket feldolgozó elemzés, amit egy szociológus összegzett, és egy történelem szakos kollégánk készítette hozzá a történelmi háttér leírását. Továbbá a fiatalok videóinterjúkat készítettek olyan civil szereplőkkel, akik részt vettek a diktatúra elleni harcban, hozzájárultak annak lebontásához. Magyarországon hat olyan hajdani aktivistával készítettünk interjút, akik a 70-es és 80-as években szamizdatot írtak, szerkesztettek, nyomtattak vagy terjesztettek.
Milyen eredmények világlanak ki ezekből a kutatásokból?
A kérdőívekre minden országban 50-60 ember válaszolt, így a kutatás nem tekinthető reprezentatívnak. Elsősorban az volt a célja, hogy a fiatalok megismerjék, milyen volt az élet a diktatúrában – utazási lehetőségek, fogyasztási cikkek, a hatóságok és a közvetlen környezet iránti bizalom, a Szabad Európa Rádió adásainak hallgatása, az ellenállás résztvevőivel való kapcsolat, a rendszerváltás és annak utólagos megítélése. Az egyes országokban adott válaszok alapján egy közel 30 oldalas elemzés készült. Rákérdeztünk például, hogy mik voltak a hiánycikkek az adott időszakban. A magyar válaszolók elsősorban olyan tartós fogyasztási cikkeket hiányoltak, mint a személyautó, míg a lengyelek bizonyos élelmiszereket, pl. a cukrot, húst, lisztet, illetve gyógyszereket említettek elsősorban. Közös tapasztalat a hatóságokkal, intézményekkel szembeni bizalmatlanság, az NDK-ban még a szomszédaikban, ismerőseikben, rokonaikban sem igazán bíztak az emberek.
Mit gondol, mit profitálnak a diákok a programokból, illetve a kutatásban való részvételből?
Nagyon sokat tanulhatnak belőle, hiszen az iskolában a történelemórákon nincs idő a diktatúra és a demokráciába való átmenet részletes tanulmányozására. A rendezvények előtt délutáni foglalkozásokon készítettük fel őket az adott ország vonatkozó eseményeire. Életkorukból adódóan bizonyos kifejezések már magyarázatra szorulnak számukra: korábban nem ismerték a szamizdat, a hiánycikk vagy a határőr fogalmát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a fiatalok életük nagy részében már az Európai Unió polgáraiként éltek.
Hány magyar diák vett részt a projektben?
Tizenketten voltak azok, akik részt vettek egy-egy külföldi rendezvényen. De a projekt különböző elemeibe sok diákot bevontunk már, a jövő márciusi rendezvényünk pedig terveink szerint az iskola minden diákját érinti majd. Tervezünk például egy városi „kincsvadászatot”: a szamizdathoz és a sajtószabadsághoz kötődő különböző helyszíneken egy kódot leolvasva, az okostelefonjukon jelennek meg majd az adott helyre vonatkozó információk.
Milyen további terveik vannak a jövő márciusi magyarországi rendezvényre?
A rendezvényünk közös lesz a szlovák partnerünkkel, ők például egy virtuális sétát terveznek a hajdani pozsonyi gyertyás forradalom helyszínein, és szeretnének együttműködni a Szlovák Kulturális Intézettel. Lesz egy kiállítás a fiatalok által készített plakátokból, és tervezünk egy fotókiállítást a partnerek adott témájához kapcsolódó korabeli fényképekből. A külföldi partnerek számára szervezünk egy tematikus sétát Budapesten, ami a szamizdat helyszíneit járja be. Felvettük a kapcsolatot az Open Society Archives-szal is, ahol a többi kelet-európai országból és a Szovjetunióból is találhatóak szamizdat anyagok. Ezekből rendeznek számunkra egy zártkörű tárlatot a diákjaink segítségével, illetve filmvetítéseket, nemzetközi kerekasztal-beszélgetést is tervezünk.
A korábbi, külföldi partnereknél megrendezett rendezvényeknek mik voltak a legemlékezetesebb elemei?
Drezdában például egy olyan hölgy tartott idegenvezetést, aki maga is részt vett a Berlini Fal leomlásához vezető demonstrációkon. Így a helyszíneken nemcsak a történelmi tényekről beszélt, hanem a személyes emlékeit is megosztotta velünk. A lengyeleknél egy olyan idős hölggyel, egykori Szolidaritás aktivistával találkoztunk, akit évekre börtönbe csuktak a mozgalom munkájában való részvételért. Görögországban a Demokratikus Ellenállás Múzeumában láthattuk az eredeti börtöncellákat, vallatóhelyiségeket, és beszélhettünk a junta elleni felkelésben résztvevőkkel. Mindenhol a személyes elemek voltak a legizgalmasabbak és a legemlékezetesebbek a fiatalok számára is.
Mik lehetnek a projekt hosszú távú hatásai?
A demokrácia idején született fiatalok esetében az a legfontosabb, hogy a projekt felkelti az érdeklődésüket az adott kor és téma iránt, felhívja a figyelmüket a demokrácia és a civil mozgalmak fontosságára, a diktatúra veszélyeire. Az iskolánk pedig olyan munkakapcsolatot épített ki a külföldi civil szervezetekkel, amely további együttműködéshez vezethet a jövőben. A görög partnereink például nagyon tapasztaltak az Erasmus+ ifjúsági cserékben, szívesen bekapcsolódnánk egy ilyen projektjükbe.
SZABÓ KATA
A projekt honlapja: budet.poli.hu
Facebook: www.facebook.com/buildingdemocraticeuropetogether
