Közösség az elszigeteltségben
2015 | Köznevelés | aktív állampolgárság, generációk közti tanulás, IKT, mobilitás, művészet, nívódíjas projekt, nyelvtudás, olvasás, szociális kompetenciák | Vas | Jurisich Miklós Gimnázium, Kőszeg
Érintett tantárgy(ak): angol,rajz és vizuális művészet,történelemCímkék: Szóbeli szövegértés, szövegalkotás, Írásbeli szövegértés, szövegalkotás, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Kreatív gondolkodás, Kritikai gondolkodás, Érvelés, Személyes és társas készségek, Önálló munkaszervezés, Kooperatív megközelítés

Az elszigeteltség témáját dolgozták fel különböző szempontok szerint öt ország öt középiskolájának diákjai. A számos tantárgyhoz illeszkedő tematikához változatos tevékenységkörök kapcsolódtak, miközben a projekttalálkozókon a diákok valóban megtapasztalhatták Európa kulturális, történelmi, természeti sokszínűségét - erről beszélgettünk a 2015-ben Nívódíjjal kitüntetett projekt koordinátorával, Dr. Mátrai Istvánnal.
Érdekes az elszigeteltség mint témaválasztás. Hogyan jutott eszébe a ciprusi, cseh, osztrák, spanyol és magyar iskolának, hogy ezt a témát járják körbe?
Mindegyik partner, magunkat is beleértve, bizonyos szempontból elszigetelt volt, vagy még most is az, akár földrajzilag, akár a történelmi eseményeknek köszönhetően, például korábban a vasfüggöny által. Szinte automatikus volt, hogy feldolgozzuk ezt a témát, mert olyan sok területen mutatkozik elszigeteltség mind az öt országban, hogy feltétlenül megér egy közös projektet.
Mik voltak a témái az egyes projekttalálkozóknak?
Minden partner foglalkozott mindegyik témával, feldolgozta a maga részét, de az adott területen leginkább érdekelt ország fogta össze a munkát és projektgazdaként aköré építette fel a projekttalálkozót. A természeti elszigeteltséget a spanyol partner, Menorca szigete vállalta. A cseh partner témája a határ menti elszigeteltség volt, Magyarországé pedig a nyelvi elszigeteltség. Cipruson az etnikai elszigeteltség volt fókuszban, ami mai napig jelentős az egyetlen megosztott európai fővárosban. Judenburgban, az osztrákoknál az idősek és a fogyatékkal élők elszigeteltsége is téma volt, hiszen egyre több helyen probléma, hogy hogyan lehet bevonni ezeket a csoportokat a társadalmi tevékenységekbe. Bemutattuk a mai, kommunikációs eszközök által meghatározott életvitel kontrasztját is, hogy a középkorban az emberek mennyire izoláltan éltek, akár a középeurópai várakban, akár Cipruson a kolostorokban.
Hogyan jelent meg a művészeti elszigeteltség témája?
Az eredeti elképzelés az volt, hogy megvizsgáljuk az elszigeteltség kérdését a művészetben, de ahogy haladt előre a projekt, túl elméletinek és túl nagyszabásúnak tűnt a feladat. Ezért inkább azt találtuk ki, hogy a diákok verset írnak, fotón vagy rajzon ábrázolják az elszigeteltséget. Ezekből a művekből rendeztünk végül egy kiállítást, valamint egy ehhez kapcsolódó vetélkedőt. Egészen különleges, ötletes alkotásokat készítettek a fiatalok, az osztrákok például egy mozgássérült és erősen korlátozott festővel együtt alkottak egy közös művet.
A diákok hogyan vettek részt a programokban?
Folyamatosan készültek a projektekre, de a találkozók előtti és utáni hónap volt a legintenzívebb. 56 tagú csoportokban prezentációt készítettek, majd a társaikkal megosztották, hogy min dolgoztak a saját területükön. Rendszeresen szerveztek Comenius találkozókat, ahol megbeszélték, mit kell csinálni, kinek milyen javaslata van, ki mit tud segíteni. Fontos volt, hogy mindenkit bevonjunk a munkába, és hogy minden diák a lehető legtöbbet hozza ki magából. Már a résztvevőket is úgy választottuk ki, hogy a jelentkezésnél a témához kapcsolódó 3000 karakteres esszét kellett írniuk angolul.
Ön szerint mi az, ami leginkább megmozgatta a résztvevőket?
A diákokat az együttműködés érintette meg a legjobban: a csoportok egymással való találkozása, a közös munka élménye és a kapcsolatok kialakítása. A találkozók végén nagyon sokan sírtak, annyira összebarátkoztak egymással. A projekt egyik eredménye éppen az, hogy a fiatalok már alig várják az újabb lehetőséget egy nemzetközi együttműködésben való részvételre.
Mi volt az Ön számára a legérdekesebb a projektben?
Érdekesek voltak a párhuzamok az egyes országok között. Például a ciprusi találkozó október 23. környékén volt, és kiderült, hogy szinte minden országnak van valamilyen megemlékezése akkor: a ciprusiak a görög függetlenséget, a csehek a független Csehország ésSzlovákia létrejöttét ünnepelték, a magyarok az 56-os forradalomra emlékeztek, az judenburgi osztrák partnerek pedig az orosz katonák kivonulására.
Lesz-e valamilyen folytatása a projektnek?
Több ötlet is megfogalmazódott, amit jó lett volna körbejárni, de végül kimaradt. Felmerült például az előítéletek kérdése: hogy az egyes csoportokkal szemben milyen előítéleteink vannak, hogyan gondolkodunk egymásról. Ennek alapján szeretnénk egy újabb közös projektbe kezdeni, Fight for tolerance (Harcolj a toleranciáért) címmel. Remek partnereink voltak, de természetesen nem lehet mindig ugyanazokkal az iskolákkal együtt dolgozni, mert akkor hol marad a megújulás?
„Nekem az volt a legérdekesebb, hogy külföldi diákokkal találkoztam, akik teljesen más környezetben élnek, mások a szokásaik, a nyelvük és így sok mindent tanulhattunk egymástól.” (Dávid Bernadett)
„Mindent egybevetve, valódi EU-polgárrá váltam a projekt hatására.” (Somogyi Réka)
Az interjút készítette: Szabó Adrienn
Intézmény: Jurisich Miklós Gimnázium, Kőszeg Projekt címe: Elszigeteltség Isolation Koordinátor: Dr. Mátrai István |
A 2015-ös év további díjazottjairól ITT olvashat, a 2014-es és 2016-os év Nívódíjas projektjeit pedig ITT tudja elérni!
A képek kattintással nagyobb méretben is megtekinthetőek.