---

Az „Evidence-based approach in Erasmus+ and European Solidarity Corps: Towards Evidence-Based Future of Erasmus+” („Bizonyítékokon alapuló megközelítés az Erasmus+ programban és az Európai Szolidaritási Testületben: Az Erasmus+ bizonyítékokon alapuló jövője felé”) című nemzetközi konferencián 30 ország 110 képviselője vett részt, az azt követő ReserachHub LTA rendezvényen pedig  már futó LTA partnerei, valamint az érdeklődő Nemzeti Irodák képviselői voltak jelen.

A konferencia fő témái voltak:

• Hogyan segíthetnek a kutatások és az adatok egy hatékonyabb és inkluzívabb Erasmus+ és Európai Szolidaritási Testület kialakításában?
• Milyen kihívások állnak előttünk az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület következő programciklusának tervezése során?

A konferencia egy kulcsfontosságú pillanatban került megrendezésre, mivel az Európai Bizottság jelenleg az Erasmus+ következő programszakaszát készíti elő. Az eseményen kutatók, oktatók, politikai döntéshozók és a civil társadalom képviselői gyűltek össze, hogy megvizsgálják, hogyan segíthetik a bizonyítékok és a kutatások eredményei a program jövőbeli fejlesztését.

A konferencia nyitó előadásában Chrystalla Petridou az Európai Bizottság képviseletében a résztvevők és a szakpolitikusok előtt álló kihívásokat mutatta be. A további előadók között voltak a négy horizontális prioritással foglalkozó SALTO képviselői, az Erasmusban résztvevő hallgatók hálózatának elnöke, az idén lezárult vagy jelenlege is futó LTA-k képviselői. Az előadók valamennyi prezentációban kutatásokat mutattak be, amelyek az Erasmus+ programot számos különböző szempontból közelítették meg, valamint – a sportot kivéve – az összes szektort érintették.

A konferencia előadásai

Dorina-Alina Beşleaga előadása a SALTO Participation & Information Resource Centre szerepét és tevékenységeit mutatta be, különös tekintettel a fiatalok érdemi részvételének előmozdítására az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület programokban. Céljuk, hogy támogassák a demokratikus részvétel, az aktív polgárság és az európai értékek érvényesülését mind a formális, mind a nem-formális tanulási környezetekben, valamint az, hogy szakmai tudással és módszertani eszközökkel segítsék a programok megvalósítóit.

A prezentáció központi fogalma az „érdemi részvétel” volt, amely nem pusztán a fiatalok jelenlétét jelenti egy folyamatban, hanem azt is, hogy tényleges beleszólásuk és befolyásuk van a döntésekbe. A hangsúly azon van, hogy a fiatalok ne csupán egyszerű szereplők legyenek, hanem a tervezés, a megvalósítás és az értékelés aktív résztvevői is. A prezentáció ismertette a szervezet által 2024-ben végzett kutatást is, amely a fiatalok döntéshozatalba történő bevonását vizsgálta különböző intézményi és szervezeti szinteken. A kutatás interjúkra és workshopokra épült, és az volt a célja, hogy feltérképezze a meglévő jógyakorlatokat, valamint azokat az akadályokat, amelyek gátolják az érdemi részvétel megvalósulását.

A legfontosabb azonosított kihívások a következők voltak:

• Idő- és kapacitáshiány mind a fiatalok, mind a szakemberek oldalán.
• Az önkéntességre épülő részvétel fenntarthatóságának kérdése.
• Szervezeti és strukturális korlátok (például toborzás, elismerés vagy díjazás hiánya).
• Bizalomhiány, amely gyakran felszínes, formális bevonáshoz vezet.

Az előadás gyakorlati megoldási javaslatokat is megfogalmazott a kihívások kezelésére. Ezek közé tartozik a támogató és biztonságos részvételi környezet kialakítása, a szakemberek gondoskodó és partnerségen alapuló hozzáállása, valamint a rugalmas – online és offline – részvételi formák alkalmazása. Kiemelt szempont a kis léptékű, fokozatosan bővíthető részvételi mechanizmusok kipróbálása, a résztvevők sokszínűségének figyelembevétele, valamint annak biztosítása, hogy a fiatalok által megfogalmazott ötletek és javaslatok ténylegesen megjelenjenek az intézményi gyakorlatban.

A prezentáció zárásaként az előadó bemutatott egy széles körű konzultatív folyamatot is, amelyben több mint 28 szervezet vett részt, és amely több száz ajánlást eredményezett a fiatalok részvételének további erősítésére.

Dominika Przybyłek az Erasmus Student Network részéről tartott előadást. A diákok nemzetközi szervezete az Erasmus+ mobilitási tapasztalatokat képviseli. Az előadás egy átfogó kutatási eredményt mutatott be, amely azt vizsgálta, hogyan élik meg az egyetemi hallgatók az Erasmus+ mobilitást.

A prezentáció kiemelte, hogy a mobilitási élmény több dimenzióban is jelentős hatással van a résztvevőkre:

• A hallgatók legnagyobb arányban az interkulturális tanulás, a kulturális tudatosság és a többnyelvűség terén számoltak be jelentős fejlődésről.
• A mobilitás hozzájárul az európai identitás erősödéséhez, a világ más részeihez való kapcsolódás növekedéséhez, miközben a nemzeti vagy helyi identitás stabil marad.

A felmérés feltárta a gyakorlati kihívásokat is, amelyekkel a hallgatók szembesülnek:

• Jelentős nehézséget okozott megfizethető lakhatás keresése és a megélhetési költségek biztosítása.
• A támogatási rendszerek (pl. ösztöndíj kifizetések, egészségügyi hozzáférés) lassúsága vagy hiánya szintén gyakori panasz volt.

A horizontális prioritásokkal kapcsolatban a hallgatók viszonylag magas elégedettséget mutattak az inkluzió és a sokszínűség megítélésében, de problémák merültek fel a nyelvi támogatással, a kevesebb lehetőséggel rendelkező hallgatók segítésével és a vízumügyintézés támogatásával kapcsolatban.

Összességében az ESN adatok azt mutatják, hogy az Erasmus+ mobilitás támogatja a széles körű kompetenciafejlesztést, az erősebb európai identitást és az aktívabb közösségi részvételt, ugyanakkor fennállnak konkrét gyakorlati nehézségek, amelyeket figyelembe kell venni a mobilitási programok tervezése és támogatása során.

Félix Tran előadásában azt vizsgálta, hogyan működik és milyen tevékenységeket folytat a SALTO Green mint tudáshíd az Erasmus+ és Európai Szolidaritási Testület zöld átmeneti prioritásának támogatására. A SALTO Green hálózat 54 nemzeti kontaktpontból áll, amelyek 33 tagországban 24 nyelven működnek, és kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy elősegítsék a zöld prioritást.

A SALTO Green állásfoglalása szerint az implementáció sikeres támogatásához három fő fókuszra van szükség:

• a nemzeti ügynökségek zöld stratégiájának fejlesztése,
• a Erasmus+ és ESC programok zöld elemeinek beépítése,
• valamint a kedvezményezettek és partnerségek támogatása zöld gyakorlatok megvalósításában.

Az előadás bemutatta, hogy a zöld prioritás valódi megvalósítása nem csupán technikai kérdés, hanem komplex együttműködést igényel a hálózati szereplők között, megfelelő indikátorokkal, eszközökkel és tudásmegosztással, amelyek mind a környezetileg fenntartható gyakorlatok támogatását szolgálják az Erasmus+ és ESC programokban.

Mart Laanpere professzor (Centre for Educational Technology, Tallinn University, Észtország) szakértő a digitális tanulási rendszerek és AI-pedagógia területén. Előadásában azt mutatta be, hogyan épül fel és milyen célokat szolgál egy hosszú távú Erasmus+ együttműködés az AI és digitális pedagógia támogatására a köznevelés és a szakképzés területén.

A hálózat célja egy olyan tudás- és partnerségi tér kialakítása, amely segíti a digitális pedagógia és mesterséges intelligencia integrációját a tanítás-tanulás folyamataiba. Ennek része a nemzetközi és nemzeti képzések, a témát érintő szemináriumok és tanulmányutak szervezése a különböző oktatási szereplők számára.

A LTA kutatási szakasza arra irányult, hogy áttekintse és feltérképezze a partnerországokban létező nemzeti stratégiákat, politikákat és támogatási mechanizmusokat az AI és a digitális pedagógia területén. A kutatás több fontos megállapítást tett: a digitális pedagógia és AI-pedagógia terén gyorsan jelennek meg innovatív gyakorlatok, azonban a politikai stratégiák és rendszerszintű megközelítések sok helyen még nem elég fejlettek vagy hiányosak. A prezentáció rámutatott arra is, hogy a generatív AI folyamatosan változó terület; a jelenlegi képzések például alapvető prompt-használati készségekre fókuszálnak, amelyek öt éven belül már elavultnak tekinthetők lehetnek, ahogy újabb technológiák jelennek meg.

Összességében az előadás azt hangsúlyozta, hogy az AI és a digitális pedagógia beépítése az oktatási gyakorlatba nem csupán technikai kérdés, hanem rendszerszintű, kutatással alátámasztott, pedagógiai-etikai megközelítést igényel, amely támogatja a tanárok, az intézmények és a döntéshozók felkészültségét a gyorsan fejlődő digitális környezetben.

 

Julita Pieńkosz a lengyel Foundation for the Development of the Education System szakértője előadásában a nemzetközi mobilitások szerepét és hatását vizsgálta a szakképzésben. A prezentáció alapját egy, több országra kiterjedő kutatás képezte, amely a VET-es mobilitások gyakorlati kihívásait, előnyeit és inkluzivitását térképezte fel közép- és kelet-európai kontextusban.

A kutatás főbb megállapításai a következők voltak:

• A nemzetközi szakmai gyakorlatok általában pozitív hatást gyakorolnak a tanulók képességeire és kompetenciáira (például a motivációra, a nyelvi és a digitális készségekre), bár ezek területi eloszlása és erőssége iskolánként és településtípusonként eltér.
• A mobilitások további tanulásra és karriertervezésre motiválhatják a tanulókat, de az inkluzivitás gyakorlati megvalósítása kihívást jelent, különösen a hátrányos helyzetű tanulók bevonása szempontjából.
• A mobilitásoknak korlátozott hatása van azon tanulókra, akik nem vesznek részt közvetlenül mobilitásban, ami arra utal, hogy a hatást még tudatosabban kell integrálni az intézményi gyakorlatba.
• Az iskolák úgy érzik, hogy a mobilitások növelhetik az intézmény presztízsét és láthatóságát, de ez nem mindig tükröződik a helyi hatóságok támogatásában vagy a szélesebb közösség érdeklődésében.

A prezentáció kihívásokat is azonosított a VET-es mobilitások szervezésében:

• A mobilitások erőforrás- és időigényesek, különösen azon iskolák számára, amelyek még nem rendelkeznek előzetes Erasmus+ tapasztalattal.
• A komplex Európai Uniós adminisztratív rendszerek nehézségeket okozhatnak, különösen az új pályázók és kisebb intézmények számára.
• A hátrányos helyzetű tanulók és a beilleszkedési támogatást igénylők bevonása továbbra is korlátozott, ami ellentmond az Erasmus+ inkluzivitási prioritásának.

Az előadás javaslatokat is megfogalmazott: az iskolák számára ajánlott lehet kisebb léptékű mobilitási elemekkel kezdni, átlátható toborzási folyamatokat alkalmazni, valamint külön hangsúlyt fektetni a virtuális és a blended mobilitásokra a rugalmasság és az inkluzivitás növelése érdekében. Emellett hangsúlyozta, hogy a nemzeti ügynökségek és a döntéshozók szerepe kulcsfontosságú a technikai támogatás, a mentorálás és a finanszírozási eszközök biztosításában, amelyek elősegíthetik az új intézmények és a hátrányos helyzetű tanulók számára a mobilitásokhoz való hozzáférést.

Janina Meyer és Melanie Erkrath a RIA-AE Network képviseletében szervezetük tevékenységét mutatta be: egy nemzetközi kutató- és monitoring hálózatot, amely az Erasmus+ felnőttoktatási programok hatását vizsgálja. A hálózat célja, hogy jobb empirikus alapot és tudásbázist nyújtson az Erasmus+ hatásának megértéséhez a felnőttoktatási szektorban, elősegítse a kutatás, a politika és a gyakorlat közötti párbeszédet, valamint támogassa a program minőségi fejlődését és fejlesztését.

A RIA-AE Network hosszú távú Erasmus+ aktivitásként működik, és jelenleg 21 partnerországot fog össze, amelyek közreműködnek a felnőttoktatási mobilitások és a partnerségek hatásainak vizsgálatában. Az első kutatási hullám eredményei szerint az Erasmus+ számos felnőttoktatási szervezetet és tanulót ér el a részt vevő országokban, és a program pozitív hatással van az intézmények nemzetközivé válására, valamint a stáb szakmai fejlődésére és a tanulók kompetenciáinak növelésére. A projektek hozzájárulnak továbbá az Erasmus+ horizontális prioritásokhoz, mint például az inkluzióhoz, a sokszínűséghez vagy a digitális transzformációhoz.

A vizsgálat ugyanakkor kihívásokat is azonosított, többek között azt, hogy még nem minden típusú szervezet vesz részt egyenlő mértékben, lehetőség lenne a KA1 és a KA2 programok szinergiáinak erősítésére, és a program hatása rendszerszinten korlátozott marad a politika és a programszintű párbeszéd hiánya miatt.

Karol Sobestjański a lengyel Nemzeti Iroda kutató-elemző egységét képviselte. Előadása a Erasmus+ ResearchHub LTA tevékenységét, célját és működését mutatta be, amely egy transznacionális, szektorokon átívelő tudás- és bizonyíték-hálózat az Erasmus+ program teljes körét átfogóan. A Research Hub célja, hogy összekapcsolja, harmonizálja és strukturálja az Erasmus+ programhoz kapcsolódóan a különböző országokban és szektorokban végzett kutatási eredményeit, ezzel támogatva a bizonyíték alapú tervezést, a programfejlesztést, a megvalósítást és a döntéshozatalt.

A Hub nem elsődleges adatgyűjtésre épít, hanem a már létező tanulmányok, elemzések, nemzeti adatok és kutatási források szintetizálására. A prezentáció hangsúlyozta, hogy a bizonyítékokra épülő megközelítés kulcsfontosságú az Erasmus+ és Európai Szolidaritási Testület (European Solidarity Corps) programjai jövőjének formálásában. Ennek érdekében a Research Hub átfogó, megbízható és strukturált tudásrendszert épít, amely segíti a program hatékonyságának értékelését, a jógyakorlatok terjesztését és a kutatás, a gyakorlat és a politika közötti szorosabb kapcsolat megteremtését.

Andreas Karsten a RAY Network, Youth Policy Labs kutatási és adatfeldolgozási gyakorlatát mutatta be, beleértve azt, hogyan állít elő és használ fel bizonyítékokat az Erasmus+ Ifjúsági és Európai Szolidaritási Testület a programok szakpolitikai és gyakorlati fejlesztéséhez. A RAY Network egy nyílt, önszerveződő európai kutatói hálózat, amely több mint 36 nemzeti iroda és kutatópartner részvételével működik, rendszeres adatgyűjtéssel és elemzésekkel vizsgálva a programok működését és hatásait.

A RAY Network célja, hogy megbízható és összehasonlítható kutatási adatokat és bizonyítékokat szolgáltasson a fiatalok nemzetközi programjairól (Erasmus+ Youth és European Solidarity Corps), beleértve a mobilitási projektek hatásait, a résztvevők és projektvezetők tapasztalatait, valamint a különböző programprioritásokra vonatkozó trendeket és mintázatokat.

A RAY Network adatbázisai több éves rendszeres felmérésekből származnak:

• A 2023-as adatgyűjtésben több mint 16.000 projekt résztvevő és 4.300 projektvezető válaszai szerepelnek.
• A hálózat hosszú távon több mint 100.000 projekt résztvevő adatait tartalmazza; ezek az adatkészletek kulcsfontosságúak a trendek elemzéséhez és a programok hatásainak értékeléséhez.

A prezentáció hangsúlyozta, hogy nem pusztán az adatgyűjtés a cél, hanem az adatokból nyert bizonyítékok rendszeres és strukturált felhasználása. Az előadás lényegében bemutatta, hogy a RAY Network egy fontos eszköz az Erasmus+ ifjúsági és Szolidaritási programok bizonyíték-alapú fejlesztésének támogatására, ahol a rendszeres adatgyűjtés, az összehasonlítható elemzések és a különböző tudásátadási formátumok egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a programok hatása jobban érthető, mérhető és politikailag hasznosítható legyen.

Műhelymunkák

Az előadások mellett a konferencia résztvevői két szekcióban dolgoztak. Az egyik szekció a kutatáshoz és a kutatások két fontos célcsoportjához – a résztvevőkhöz és a szakpolitikusokhoz – kapcsolódó prioritásokat és kihívásokat vizsgálta meg különböző szempontok szerint. A másik szekció témája pedig az volt, hogy a kutatási eredményeket hogyan lehetne felhasználni annak érdekében, hogy még sikeresebbé tegyük a jövőben az Erasmus+ programot. Mindkét szekcióban szektorokon átívelően gondolkodtak a résztvevők.

A konferenciát követő nap a 2025-ben indult ReserachHub LTA résztvevői és az LTA iránt érdeklődők részére szerveztek műhelymunkát. A rendezvényen bemutatták az LTA célját és programját, valamint a pilot kutatást, amely azt tartalmazta, hogy eddig mely országokból milyen adatokat gyűjtöttek össze, és azokat milyen módszerekkel és hogyan elemezték. A résztvevők kisebb csoportokban dolgoztak és vitatták meg az adott probléma előnyeit és kihívásait. Ilyen témák voltak többek között: az AI szerepe a kutatásokban és a kutatási eredmények elemzésében, a kutatások összehangolása a különböző országok között, a módszertani konzultáció és a jógyakorlatok cseréje, egy E+RH platform létrehozása.

 

Összefoglaló és tanulságok

Az előadások és a műhelymunkák egyértelmű üzenetet közvetítettek az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület jövőjéről: a programok hatékony működése és társadalmi relevanciája csak akkor biztosítható, ha a szakpolitikai döntések, a programtervezés és a gyakorlati megvalósítás szisztematikusan bizonyítékokra épül, és képes reagálni a gyorsan változó társadalmi, technológiai és környezeti kihívásokra.

A prezentációk összességükben arra mutattak rá, hogy az Erasmus+ már nem pusztán mobilitási program, hanem egy komplex, több szinten ható szakpolitikai eszköz, amely egyszerre szolgálja a demokratikus részvétel erősítését, az inklúziót, a digitális és a zöld átmenetet, valamint az intézményi és rendszerszintű tanulást Európában.

Központi tanulság volt, hogy a részvétel minősége kulcskérdéssé vált. A fiatalok, a tanulók, az egyetemi hallgatók és felnőtt tanulók bevonása akkor tekinthető értékesnek, ha az érdemi és valódi beleszólást és hatást jelent, nem pedig formális jelenlétet. A konferencia egyik fontos üzenete, hogy az inklúzió nem magától értetődő következmény, hanem tudatos tervezést, erőforrásokat és intézményi elköteleződést igényel.

Több előadás rávilágított arra is, hogy a gyakorlat gyakran gyorsabban változik, mint a szakpolitika. Ez különösen hangsúlyosan jelent meg az AI és a digitális pedagógia, valamint a zöld átmenet kapcsán. Az innovatív megoldások sok esetben már jelen vannak az oktatási és képzési gyakorlatban, miközben a stratégiák, az indikátorok és a szabályozási keretek még nem mindenhol alakultak ki. A konferencia tanulsága szerint ezért elengedhetetlen a középszintű (intézményi, hálózati) beavatkozások erősítése, ahol az innováció és a szakpolitika közötti szakadék áthidalható.

A program egészét áthatotta a kutatás szerepének újraértelmezése. Az előadások világossá tették, hogy a kutatás nem utólagos értékelő funkciót tölt be, hanem folyamatos visszacsatolási mechanizmus, amely támogatja a programfejlesztést, a prioritások finomhangolását és a döntéshozatalt. Visszatérő tanulságként jelent meg az is, hogy az Erasmus+ hatása sok esetben erős az egyén szintjén, ugyanakkor gyengébb intézményi és rendszerszinten. A konferencia arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő egyik kulcskérdése az, miként lehet az egyéni tanulási, mobilitási és kompetenciafejlesztési hatásokat tartós intézményi változássá és szakpolitikai tanulsággá alakítani.

Összességében a konferencia azt az átfogó tanulságot hordozta, hogy az Erasmus+ és az ESC jövője a bizonyítékokra épülő, inkluzív és stratégiai gondolkodásban rejlik. A programok sikeressége azon múlik, hogy mennyire képesek összekapcsolni a kutatást, a gyakorlatot és a szakpolitikát, miközben érzékenyen reagálnak a digitális, a zöld és a társadalmi átmenetek kihívásaira. A konferencia így nemcsak eredményeket mutatott be, hanem irányt is kijelölt a következő programciklus szakmai és stratégiai fejlődéséhez.

 

Utolsó módosítás: 2026.01.14.