---

Hogyan kötődsz Magyarországhoz?

Édesanyám Jászberényből származik, édesapám pedig magyar-amerikai származású, és hozzám hasonlóan New Yorkban született. Az anyai nagyszüleim, valamint családom anyai ága a mai napig Magyarországon élnek, apai nagyszüleim emigráltak Magyarországról és nagybátyámmal és családjával Clevelandben élnek.

Gyakran látogatod meg az országot?

Édesapámhoz hasonlóan magyar cserkészként nőttem fel, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség New York-i tagozatában. Ezen kívül születésem óta szinte minden nyaramat a családomnál Jászberényben tölthettem. Ami azt illeti, az utóbbi időben négy alkalommal is (2018, 2019, 2022, 2024) önkénteskedtem a helyi Csángó Fesztiválon, ahol mindig találkozhatok helyiekkel és a magyar hagyományokkal.

Mi volt a fő oka annak, hogy jelentkeztél a nyári egyetemre?

Az utóbbi négy évben az Egyesült Államokban jártam egyetemre, és arra gondoltam, hogy sokat nyerhetnék azzal, ha megtapasztalom a magyarországi egyetemi életet is. Ahogy említettem, nagyon szeretem a jászberényi Csángó Fesztivált, ahol már kiskorom óta csodálattal figyeltem a hagyományos táncokat, és mikor láttam a lehetőséget, hogy a néptáncok fortélyairól tanulhassak, úgy gondoltam, ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki.

Bár én nem vagyok táncos, és soha nem tanultam a táncművészetről, fontosnak tartom, hogy változatosabbá tegyem az életemet azáltal, hogy kilépek a komfortzónámból, és az egyik érdeklődési körömnek szentelek időt.

Hol hallottál a lehetőségről?

Az egyik magyar cserkészcsalád tagja Diaszpóra Ösztöndíjjal tanult Magyarországon. Ő bíztatott, hogy jelentkezzek.

Mit tanultál a kurzuson a táncról és önmagadról?

A Csángó Fesztiválon végzett önkéntes munkám során megismerkedhettem a különböző magyar tánctípusokkal és a hozzájuk kapcsolódó mozdulatokkal. Mivel én magam nem vagyok táncos, az SZTE-n tartott nyári kurzuson tanulhattam a táncok jelentőségéről, különösen azok kulturális aspektusairól, és arról, hogyan adták át a tudást generációról generációra.

Tanultunk a táncház mozgalomról, és arról, hogyan jártak néprajzkutatók különböző erdélyi városokba, hogy videóra vegyék a tánctípusokat, amelyeket aztán hazahoztak Magyarországra, és megismertették vele az országot. A kurzus mellett megtanultam, hogyan legyek önállóbb azáltal, hogy a kollégiumból a városközpontba kellett utazni, ahol az órák voltak, valamint az osztálytársakkal való együttműködést az órákon.

Mi volt a kedvenc emléked a nyári egyetemi kurzusodról?

Bár nehéz lenne egyetlen emléket kiválasztani, azt hiszem Dr. Varga Sándor óráját mondanám, amikor körbeálltunk a tanteremben, hogy demonstráljuk a ritmus fontosságát. Elmozgattuk az asztalokat és a székeket, párba álltunk, és különböző ritmusgyakorlatokat végeztünk, hogy érezzük az ütemet, aztán táncoltunk, ahol különösen arra kellett figyelnünk, hogy, ha a párból te vagy a „férfi”, te vezeted a táncot. Emlékezetes pillanatok voltak, nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk.

Ajánlanád másoknak is a nyári egyetemi kurzusokat?

A nyári egyetemi kurzus során sokat tanultam a magyar néptáncról és kulturális hatásáról, megismertem egy magyar várost és rengeteg érdekes emberrel találkoztam. Nagyon jó élmény volt, mindenkinek ajánlom a kurzusokat és a tánctanulást, egy teljesen más nézőpontból ismerhetjük így meg Magyarországot.

A cikk eredetileg a Diaszpóra Ösztöndíjprogram honlapján jelent meg.
Képek: Melinda Barath

Utolsó módosítás: 2024.11.08.